Egyösszegű Biztosítói Befektetés Útmutató

Mit jelent az egyszeri díjas életbiztosítás? 

Ahogy a neve is mutatja, ez a termék egyszeri díjas, azaz a befektetni kívánt összeget egyszerre, előre fizetjük meg, nem pedig rendszeres időközönként. Az azonban fontos, hogy bár nevében biztosítási termékről beszélünk a kockázati védelem – élet- és balesetbiztosítási elem – minimális. A hangsúly ugyanis a befektetési lehetőségeken van, az életbiztosítási jogviszony csupán névleges, és elsősorban csak a kamatadó-mentesség lehetőségét szolgálja.

Tehát a biztosítói befektetéseknek ez a formája egyszeri magasabb összeg befektetésére alkalmas. Így például, ha biztosan tudjuk, hogy az elhunyt nagyszülők eladott lakásának árából csak 3-4 év múlva szeretnénk újabb lakást vásárolni mondjuk gyermekünknek, akkor erre az időszakra ez a befektetési forma kiváló választás lehet.

Azonban rendszeres, havi megtakarításra nem alkalmas, szemben a folyamatos díjas biztosítói megtakarítással, ahova rendszeresen megtakarított pénzünket fizethetjük be plusz hozamok reményében.

Ami azonban közös a két konstrukcióban, hogy pénzünket mindkettőnél a biztosítók alapkezelői kezelik, akik az általunk kiválasztott befektetési alapban, vagy alapokban szétosztva helyezik azt el.

Ez tehát azt jelenti, hogy a tényleges befektetésekkel nem nekünk kell napi szinten bajlódni, azonban hozamelvárásunk alapján a kockázati szint meghatározásában aktívan kivehetjük a részünket.

Mielőtt azonban részletesen is kifejtetnénk, hogy pontosan mit kell nekünk meghatározni a befektetési háttérrel kapcsolatban, és mit csinál az alapkezelő, folytassuk a definíciót azzal, hogy meghatározzuk a folyamatos és az egyszeri díjas terméktípusok közötti különbséget.

Miben más, mint a rendszeres díjas életbiztosítás?

Ahogy azt már írtuk is, az egyik alapvető – és talán leglényegesebb – különbség, hogy a rendszeres díjas életbiztosításokkal ellentétben, az egyösszegű biztosítói befektetéseknél csak a számlanyitást követően fizetünk be egy nagyobb összeget. Míg a rendszeres díjas életbiztosításoknál havi, negyedéves, féléves vagy éves díjfizetési kötelezettséget vállalunk, amit a biztosítási idő végéig fizetnünk kell.

Ha tehát valakinek a hosszú távú takarékoskodás a fontos – például nyugdíjcélra -, amit hozamokkal gyarapítana, akkor a rendszeres díjas biztosítói megtakarítást érdemes választania.

Ha azonban egy nagyobb összeget szeretnénk néhány éves távlatban befektetni, akkor az egyösszegű befektetés az ideálisabb választás.

Ez pedig egy újabb különbséget is megmutat. Az egyösszegű befektetések ugyanis már rövid, vagy akár 3-5 éves középtávú pénzügyi célok megvalósítására is alkalmasak, szemben a minimum 10 éves időtávra nyitható folyamatos díjas konstrukcióval.

Ez pedig két dologból fakad: egyrészt a kedvezőbb költség szerkezetből, amiről a későbbiekben még részletesen szót fogunk ejteni. Továbbá érdemes tudni, hogy ezek a biztosítások már a befizetéstől számított ötödik évtől kamatadó-mentességet élveznek, ellenben a folyamatos díjas konstrukciókkal, ahol a kamatadó-mentességet csak a számlanyitástól számított tizedik év után kapjuk meg.

Láthatjuk tehát, hogy látszólag az egyösszegű befektetések kamatadó-mentessége kedvezőbb, hiszen már öt év után adómentesen kivetjük a pénzünket. Azonban teljesen más metódus alapján számol az egyik, mint a másik.

Hiszen míg a rendszeres díjas a számlanyitástól eltelt 10 év után az összes tartam alatti befizetést kamatadómentessé teszi – tehát a 9. évben betett összeg ugyanúgy, mint az első éves megtakarítás -, addig az egyösszegű befizetés esetén csak az adott befizetés óta eltelt öt év után ad adómentességet.

Persze mondhatjuk, hogy ez evidens, hiszen egy összegben helyezzük el a számlanyitáskor a pénzünket, így nem is érdemes más módon számolni ezt. 

Azonban minden biztosítói befektetési számla mellé – akár rendszeres, akár egyösszegű – kapunk egy eseti befizetési számlát, amire – bár külön alszámlaként működik -, bármikor bármekkora összeget befizethetünk és az ott tárolt pénzt ugyanúgy befektethetjük.

Ennek a kamatadó-mentesség számításnak tehát emiatt van jelentősége. Erről azonban részletesen egy későbbi fejezetben még lesz szó. Most azonban folytassuk azzal, hogy miért fontos, hogy ez a befektetés egyben életbiztosítás is.

Hogyan lehet “életbiztosítás” egy befektetés?

Ahogy azt már írtuk, az egyszeri díjas biztosítói befektetések – bár nevükben életbiztosítások – beépített kockázati védelme általában minimális, a hangsúly ugyanis a befektetésen van. Ez tehát azt jelenti, hogy baleset vagy halál esetén a bent lévő befektetésünkön felül csak egy alacsony biztosítási összeget fizet a biztosító. 

Azonban a legtöbb megtakarítással egybekötött életbiztosítást lehetőségünk van kiegészíteni további magasabb kockázati szintű biztosítási elemekkel. Természetesen ilyen esetben valamivel magasabb költséget kell majd fizetnünk biztosításunkért, azonban ezt opcionálisan választhatjuk, vagyis nem kötelező. 

Ha azonban megtakarításunk mellé magasabb védelmet szeretnénk – ezzel is biztosítva szeretteink anyagi biztonságát, ha velünk valami történne -, akkor érdemes alaposan szétnézni a piacon, hogy melyik biztosítói befektetési terméket választjuk. Vannak ugyanis olyan konstrukciók, ahol egyáltalán nem választhatunk ilyen kiegészítő elemeket, és csak a beépített alap védelemmel számolhatunk.

Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért fontos, hogy életbiztosítás legyen egy befektetési konstrukció, ha bizonyos esetekben a kockázati védelem gyakorlatilag teljesen elenyésző.

Technikailag miért életbiztosítás, ha a befektetés a fontos?

A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások kialakulása leginkább jogi és technikai okokra vezethető vissza, ugyanis régebben egyedi előnyöket élveztek más befektetési termékekhez képest. 

Ilyen például, hogy jelentősen könnyebb az öröklés menete. Így a szerződéskötéskor név szerint előzetesen megadott kedvezményezett személy rövid átfutási idővel – akár már 1 hónapon belül – hozzájuthat a megtakarított összeghez. Megkerülve a hagyományos, sokszor bürokratikus hagyatéki eljárást.

Ez pedig azt is jelenti, hogy mivel az életbiztosítások jogi értelemben nem képezik a magánvagyon részét, ezért örökösödési illetéket sem kell fizetnünk utánuk.

A kedvező öröklési szabályok mellett a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások további előnye, hogy az itt gyűlő pénz nem inkasszálható, így végrehajtás alá sem lehet vonni.

Tehát, rajtunk kívül senki, még az állam sem férhet hozzá adózott jövedelmünkből finanszírozott befektetéseinkhez. Így például a biztosítói befektetésben elhelyezett nagyobb összegű vagyonunk biztonságban van akkor is, ha valamilyen oknál fogva olyan tartozásunk keletkezik, amit nem tudunk kifizetni, mert az így félretett összeg nem végrehajtható.

Az életbiztosítási háttérből származó legnagyobb előnyük mégis az volt, hogy – más befektetési termékkel szemben – elsőként ezek élveztek kamatadó-mentességet. A jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján ugyanis, a befektetésekből származó kamatjövedelem után 15% kamatadót kell fizetnünk. Azonban ez alól a befektetési idő függvényében részleges vagy teljes mentességet kaphatunk.

Ugyanakkor azt fontos hangsúlyozni, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén, manapság már más megtakarítási termékeknél – például tartós befektetési számla (TBSZ) – is élvezhetjük a kamatadó-mentességet.

Az egyszeri díjas életbiztosítások esetében azonban még mindig kedvezőbb feltételekkel élvezhetjük ezt, mint bármely más esetben. Erre azonban Az egyszeri díjas befektetéses életbiztosítás hozzáférhetősége című fejezetben még részletesen is kitérünk.

Hogyan indítható az egyösszegű biztosítói befektetés

Egyösszegű biztosítói befektetést abban az esetben indíthatunk, ha rendelkezünk egy nagyobb – minimum párszázezer forintos – tőkével, amit legalább 3-5 évre be tudunk fektetni. Ezek a piacon elérhető összes egyszeri díjas életbiztosítás nélkülözhetetlen feltételei.

Amennyiben ezek teljesülnek, akkor szolgáltatótól függően, az általunk választott biztosítást az adott biztosító ügynökén keresztül vagy a teljes piacot átlátó független szakértő segítségével is elindíthatjuk.

Ugyanakkor azt fontos hangsúlyozni, hogy a megtakarítási életbiztosítások a bonyolultabb konstrukciók közé tartoznak. Éppen ezért a céljainknak megfelelő pénzintézet, illetve termék megtalálása is alapos tőkepiaci ismereteket igényel, nem beszélve a termékben található befektetési eszközalapokról.

A termékek között ugyanis számos, látszólag nüansznyi különbség található, amit, ha figyelmen kívül hagyunk, az hosszú távon akár több százezer forintos veszteséget is jelenthet a hozamokkal megnövelt végösszegben.

Érdemes tehát a tervezés és a választás során független szakértő segítségét kérni, aki ténylegesen a mi érdekeinket és céljainkat tartja szem előtt.

Amit pedig nekünk érdemes végig gondolni mielőtt belevágunk az a:

• befektetni kívánt összeg mennyisége,
• a befektetési időtáv hossza,
• és a pénznem, amiben befektetjük a pénzünket.

Nézzük is meg, hogy egy egyösszegű biztosítói befektetési számla elindításakor ezek a szempontok milyen feltételeket szabnak.

Mekkora összegtől indítható?

Azt mondhatjuk, hogy átlagosan 500 ezer és 1 millió forint körüli összeggel már indítható, a gyakorlatban ugyanakkor legtöbbször azok választják, akik rendelkeznek minimum 2-3 millió forinttal, ami például öröklésből, ingatlaneladásból, korábbi megtakarításból vagy akár szülőktől kapott segítségből származik.

Azt azonban fontos szem előtt tartani, hogy biztosítónként komolyabb eltéréseket is tapasztalhatunk a szerződéskötés minimum összegét illetően, amit gyakran a befektetés tartama is befolyásol. Érdemes tehát alaposan megnézni, hogy melyik biztosítónál milyen feltételekkel indíthatunk ilyen számlát, ez ugyanis széles skálán mozoghat.

Például az Aegon 1X1 életbiztosítás 5 és 25 év között választható befektetési futamidővel már 500 ezer forinttól elérhető. A Generali Mylife egyszeri díjas konstrukciója 1-3 év közötti futamidőre szintén 500 ezer forinttól, ugyanakkor 4 év, vagy azt meghaladó befektetési időtávra már akár 200 ezer forinttól is indítható. A CIG Pannónia Pannónia Gravis biztosítását pedig futamidőtől függetlenül már 250 ezer forinttól megköthetjük.

Ahogy a példák is mutatják, ez a fajta befektetés már viszonylag kevés pénzzel is indítható, de leginkább azoknak javasolt, akik rendelkeznek pár millió forint megtakarítással, amit akár rövid, de jellemzően inkább közép vagy hosszú távon nélkülözni tudnak.

Megtakarítás középtávon?

Ahogy azt az előző példában is láthattuk a biztosítások minimum tartama szolgáltatótól függően változik. Ugyanakkor vannak olyan biztosítók is, ahol már 1 éves időtartamra is köthetünk szerződést, ez azonban – ahogy azt már írtuk is – sok esetben meghatározza a minimum befizetési összeget is.

Ez a két szempont tehát kéz a kézben jár, amit így érdemes mérlegelni. Abban viszont a szakértők egyetértenek, hogy ha valaki e mellet a befektetéssel kombinált életbiztosítás mellett dönt, akkor az ajánlott minimum futamidő az a 3 éves, vagy méginkább 5 éves időintervallum, ahol már a kamatadó-fizetési kötelezettség csökken vagy teljesen meg is szűnik.

A futamidők tekintetében fontos még beszélni a két fő kategóriáról, amik közül választhatunk. Vannak ugyanis a fix és az úgynevezett élethosszig tartó, vagyis előre rögzített futamidő nélküli konstrukciók. Ez utóbbival kapcsolatban azonban sok a tévhit, ami leginkább az angolból átvett, de hazánkban félreértelmezett névhasználatból ered.

Az élethosszig tartó – whole life – elnevezés ugyanis nem a legszerencsésebb, hiszen ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a befektetés a biztosított haláláig tartana, és hogy az ügyfél a befektetett és hozamokkal növelt vagyonát kizárólag a családtagjai élvezhetnék ki, ha már ő nem élne. Sőt, épp ellenkezőleg: egy whole life módozat is ugyanolyan rugalmas hozzáférést biztosít.

Bár természetesen fontos, hogy felelősen gondoskodjunk szeretteinkről, ha velünk valami történne, de legyünk őszinték magunkhoz: befektetett pénzünk “gyümölcsét” általában mi magunk is szeretnénk élvezni a családunkkal együtt.

A biztosítói befektetésekkel pedig ezt meg is tehetjük, hiszen az élethosszig tartó elnevezés a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem határozunk meg előre egy fix tartamot, ameddig várhatóan bent tartjuk a pénzünket, hanem tulajdonképpen bármikor hozzáférhetünk a pénzünkhöz részben vagy akár egészben is.

Ezek alapján tehát sokkal jobb elnevezés lehet a futamidők meghatározásában a tartamos, – előre meghatározott futamidővel rendelkező – és a tartam nélküli – nincs szerződésben rögzített futamidő.

Az azonban nagyon fontos, hogy ezek az elnevezések tulajdonképpen csak technikai különbségek. Hiszen egy tartamos szerződéssel indított konstrukcióból is felvehetjük a előbb pénzünket, ha a szükség úgy hozza, de tovább bent is tarthatjuk, miután lejárt a futamidő, a tartam meghosszabbításával.

Ugyanígy egy tartam nélküli befektetéshez is bármikor hozzáférhetünk, tehát – ahogy fentebb is írtuk – természetesen nem csak akkor fizeti ki a biztosító a befektetett vagyonunkat, ha meghalunk.

Milyen pénznemben nyithatunk ilyen számlát?

Jellemzően forint alapú számlát nyithatunk, de igény esetén arra is lehetőségünk van, hogy dollárban vagy euróban nyilvántartva fektessünk be. A legtöbb esetben a teljes befektetési folyamat (tehát a be- és kifizetés is) az adott devizában történik (dollár vagy eurós számla).

Azonban egyes biztosításoknál lehetőségünk van arra is, hogy a befektetni kívánt összeget forintban fizessünk be, ott átváltva devizában kerüljön befektetésre, majd a hozamokkal növelten szintén forintban vegyük azt ki (euró- vagy dollár alapú számla). 

A deviza alapú számlák esetében viszont nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy forintban történő befizetésünket annak beérkezéskor az aktuális árfolyamon átváltják az adott devizára, a pénz kivételekor pedig majd az akkori árfolyamon fogják visszaváltani forintra. Így a befektetés hozamán túl a befizetéskori és a kivételkori devizaárfolyam közötti különbözet is hatással lehet a tényleges végösszegre.

Az alábbi táblázatban bemutatjuk, hogy 2021-ben mely biztosítóknál indíthatunk valamilyen deviza vagy deviza alapú számlát.

Láthatjuk tehát, hogy a Unionnál mind a négy verzióban – plusz a hagyományos forint alappal is – elindíthatjuk a befektetésünket. Azonban itt is igaz, amit a számlaindítások kapcsán már többször is leírtunk, hogy számos különbség lehet az egyes pénzintézetek látszólag azonos termékei között és nem mindenkinek ugyanaz a konstrukció a legjobb választás. Érdemes tehát alaposan megfontolni a döntésünket.

Mennyire biztonságos az egyösszegű biztosítói befektetés?

Egy pénzügyi befektetés mindig bizalmi döntés is egyben, amit sokszor nehezen hozunk meg, hiszen átmenetileg nem lesz közvetlenül elérhető számunkra a vagyonunk. Természetes tehát, ha aggódunk befektetéseink biztonságáért.

Ezért ebben a részben megnézzük, hogy mit tehetünk pénzünk védelméért, hogyan csökkenthetjük megtakarításaink kockázatát, és milyen pénzintézeti intézkedések védik a befektetésünket.

Befektetői kockázat csökkentése – diverzifikáció

A szükséges befektetési ismeretek birtokában meghozott tudatos döntéseinkkel mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy pénzünket biztonságban tudjuk. Ezzel pedig a befektetésekkel járó kockázatokat is jelentősen csökkenthetjük.

Talán a legfontosabb egyetemes érvényű befektetési szabály, amit érdemes minden esetben szem előtt tartani, hogy a magasabb hozamokat kínáló befektetések mindig magasabb befektetői kockázatot hordoznak magukban.

Vagyis ilyen esetben a magasabb várható hozamok mellett, akár egy nagyobb veszteség is benne lehet a pakliban – különösen rövid távon. Éppen ezért minden esetben mérlegelnünk kell, hogy mekkora kockázatot vagyunk hajlandóak vállalni. 

Jelentős mértékben redukálhatjuk tehát a befektetéseink kitettségét például azzal, ha az általunk összeállított befektetési alapokban a kockázatvállalási hajlandóságunkhoz és a befektetés időtartamához legjobban illeszkedő kötvény-részvény arányt alakítjuk ki. 

A nagyobb arányban vagy tisztán kötvényeket tartalmazó alapok ugyanis rendszerint alacsonyabb hozamokat biztosítanak, ugyanakkor az ezekből felépített portfóliók biztonságosabbak. Ezzel szemben egy részvénytúlsúlyos portfólió (ahol a vegyes- és kötvényalapok helyett már a részvényalapok dominálnak) magasabb elérhető hozamok ígéretével kecsegtet, viszont kockázatosabb is.

Érdemes azonban azzal is tisztában lenni, hogy a befektetések kockázati szintjét biztosításunk futamideje alatt bármikor megváltoztathatjuk. Sőt, a befektetésünk felhasználásának időpontjához (tehát a lejárathoz) közeledve célszerű is lehet fokozatos átcsoportosítással redukálni a kockázatot.

Tehát nem kell attól tartanunk, hogy ha például a szerződéskor egy magas kockázatú, részvénytúlsúlyos portfóliót választottunk, akkor azon a futamidő végéig egyáltalán ne tudnánk változtatni. Épp ellenkezőleg, az időtáv függvényében ezt célszerű is időről időre újra átgondolni.

Amit viszont minden esetben érdemes megvizsgálni, hogy milyen feltételekkel változtathatjuk meg ezeket. Vannak ugyanis olyan biztosítók, ahol évente csak egy-két alkalommal tehetjük ezt meg díjmentesen, és vannak olyanok is – jellemzően ezek vannak többségben -, ahol korlátlanul változtathatjuk plusz költség nélkül a befektetés kockázati szintjét.

Emellett azzal is csökkenthetjük a kockázatainkat, ha pénzünket több, egymástól nagyban eltérő politikájú befektetési alapban elhelyezve tovább diverzifikáljuk befektetéseinket. 

Megtehetjük ugyanis, hogy a pénzünket több azonos kockázati szintű, de eltérő országok különböző vállalatainak részvényeit vagy kötvényeit tartalmazó alap között osztjuk fel. Így a befektetésünk is “több lábon”, stabilabban állhat.

Ugyanakkor mindenképpen fontos szem előtt tartani, hogy az általunk kiválasztott befektetési eszközök múltbéli pozitív teljesítménye semmilyen garanciát nem jelent befektetésünk jövőbeni hozamára vonatkozóan.

Tehát egy múltban jól teljesítő mintaportfólió vagy éppen részvény- vagy kötvényalap nem biztos, hogy a jövőben – vagyis a mi befektetésünkben – is “jól fog muzsikálni”. 

Alapvetően tehát azt mondhatjuk, hogy hasznos, ha ismerjük ezek korábbi teljesítményét, azonban érdemes ezt inkább csak mérlegelési szempontként figyelembe venni, hiszen a jelenlegi és jövőbeli piaci helyzet nem azonos a múltbéli gazdasági folyamatokkal. Így, ha csak erre hagyatkozunk a választásnál, az akár kellemetlen csalódásokat is hozhat a számunkra.

Érdemes tehát ezeket a szempontokat figyelembe venni mielőtt befektetjük pénzünket, mert a befektetési alapok (néhány kivételtől eltekintve) sem tőke- sem hozamgaranciát nem nyújtanak befektetéseinkre. Vagyis a befizetett pénzünk (tőke) esetleges csökkenésének kockázatát mi viseljük, és a befektetésből származó többlet (hozam) elérése sem garantált.

A biztosító tehát nem ígéri meg a számlanyitásnál, hogy majd biztosan több lesz a pénzünk, mikor kivesszük. Ha ugyanis olyan portfóliót választunk vagy állítunk össze, ami nagyon kockázatos, vagy hosszú távon veszteséges – és nem változtatunk a befektetési politikánkon -, akkor akár az is előfordulhat, hogy veszítünk a pénzünkből.

Ha azonban odafigyelünk a fent leírt lehetőségekre, akkor jelentősen csökkenthetjük ennek a lehetőségét. 

Ráadásul azt is jó, ha tudjuk, hogy a biztosítótársaságok magas fokú szakmai működését szigorú törvényi szabályozás és a folyamatos hatósági kontroll (Magyar Nemzeti Bank – MNB) garantálja, emellett pedig intézményi védelmet is biztosítanak arra az esetre, ha a biztosító társaság működése veszélyeztetné a befektetésünket.

Intézményi védelem – viszontbiztosítás

Ahogy azt már említettük a biztosítók alapkezelői pénzünket az általunk választott különböző politikájú eszközalapokba fektetik, amit azonban független letétkezelők felügyelenek, vagyis nem a biztosító rendelkezik a pénzünkkel. Ez tehát egy plusz védelmi faktor a biztosítói befektetések során.

Ezek után jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy pontosan mi a dolga a letétkezelőnek és mit csinál az alapkezelő.

A letétkezelők nagy múltú és nemzetközi viszonylatban is elismert pénzintézetek, legtöbbször bankok. A feladatuk, hogy az általunk választott befektetési portfólióban megtalálható értékpapírjainkat kezeljék, őrizzék és nyilvántartsák a vagyont. 

Az alapkezelők legfontosabb feladata ezzel szemben az alap létrehozása, és a befektetési döntések folyamatos meghozatala. Éppen ezért nagyon fontos, az a befektetéseink biztonságát növelő szabály, hogy az alapkezelők nem vezethetnek értékpapírszámlát, így nem ők őrzik az alapokban elhelyezett eszközöket. Ezt a feladatot a letétkezelők látják el, ezzel is kizárva az esetleges visszaélések lehetőségét. Minden tranzakció tehát a letétkezelőkön keresztül történik, az értékpapírok meglétét is ők szavatolják.

Ez tehát azt is jelenti, hogy az értékpapírokat a biztosítótársaság esetleges csődje vagy megszűnése nem érinti, mivel azokat teljesen elkülönítve kezelik.

Bár az értékpapírok a letétkezelői védelem miatt eleve nem tűnhetnek el a biztosító esetleges csődje esetén sem, érdemes tudnunk, hogy a biztosítók által megkötött viszontbiztosítási védelem miatt ez amúgy is nagyon ritkán következik be.

Ha a biztosítónknak fizetési nehézségei lennének – például egy természeti katasztrófa után, ami nagyon magas kifizetésekker jár – akkor ez a külső viszontbiztosító cég segíti a kárkifizetéseket. A viszontbiztosítási rendszernek köszönhetően tehát a biztosító nem tudja “túlvállalni” magát a kockázati és vagyonbiztosítások területén sem, és nagyobb kárhányad esetén is meg tudja őrizni fizetőképességét.

Ha pedig egy biztosítótársaság mégis fizetésképtelenné válna vagy kivonulna az országból, akkor az ott indított befektetési biztosításokat azonos feltételekkel átveszi egy másik nagy múltú biztosító. Vagyis az eszközalapokban elhelyezett pénzünk ezek után is biztonságban marad, amit továbbra is a független letétkezelők kezelnek.

Az egyösszegű biztosítói befektetés költségei

Ahhoz, hogy objektív döntéseket tudjunk hozni befektetéseinkkel kapcsolatban, részletesen meg kell ismernünk azok költségeit is. Éppen ezért elsőként a megtakarításos biztosításoknál egységesen bevezetett teljes költség mutatót (TKM) mutatjuk be röviden, majd utána térünk rá konkrétan az egyszeri díjas biztosítói befektetések költségeire.

Teljes költség mutató – TKM

Hasonlóan a rendszeres díjú életbiztosításokhoz itt is találkozhatunk a teljes költségmutatóval (TKM), ami a befektetéses életbiztosítások éves költségeit egy százalékos értékben vagy intervallumban határozza meg.

A közzétett TKM minden esetben egy közelítő viszonyszám, vagyis nem a mi szerződésünk tényleges költségeit mutatja meg, hanem a törvényben meghatározott mintaösszeg és futamidő alapján kerül sztenderdizáltan kiszámolásra.

Tehát a TKM nem feltétlenül ad a mi konkrét befektetésünk költségeiről pontos képet, sokkal inkább lehetővé teszi számunkra, hogy könnyebben összehasonlítsuk az egyes biztosítási konstrukciók költségszerkezetét.

A TKM magában foglalja a biztosítás valamennyi költségelemét, ami csökkentheti befektetéseink értékét. Tehát tartalmazza a szerződésünkbe kötelezően beépített élet- és balesetbiztosítás költségeit, az adminisztratív jellegű költségeket (ide értve az ezeket kompenzáló hűségbónuszokat is), illetve a mögöttes befektetési alapok költségeit is.

Ugyanakkor a TKM nem tartalmazza az olyan szerződéskötéskor még nem látható költségeket, mint: 

• az önkéntesen vállalt értékkövetést, vagyis, ha az infláció mértékét figyelembe véve módosítjuk a rendszeres befizetésünk összegét (ez csak rendszeres díjfizetésű módozat esetén fordulhat elő)
• egy új befektetési alap választásának költségét, ami a változtatások mennyiségétől, vagyis a mi döntésünktől függ,
• az adó és járulékterheket, amik a konstrukciótól függetlenül, a mindenkori jogszabályok szerint változhatnak.

Az MNB alapvetően elvárja, hogy a biztosítók a laikusok számára is érthetően közöljék, hogy a befektetők milyen költségelemekkel számolhatnak a biztosításuk során a teljes futamidő alatt. Továbbá, megtiltotta a rejtett költségek felszámolását.

Habár, az egyösszegű életbiztosítások esetében kevésbé volt nagy az eltérés a TKM bevezetése előtti költségekhez képest, mint a folyamatos díjas életbiztosítások esetében, viszont a szigorításoknak köszönhetően a költségszerkezet áttekinthetősége itt is egyértelműen könnyebbé vált.

Egyszeri díjas biztosítások költségei

Az egyszeri díjas biztosítások költségszerkezete alapvetően mindig kedvezőbb volt, mint a rendszeres befizetést igénylő biztosítói befektetéseké. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy már rövidebb időtávon is befektethetünk, másrészt pedig annak, hogy a biztosítási díj befizetése egyetlen nagyobb összegben történik, nem pedig rendszeresen, kis tételekben.

Ezek ugyanis a tőkegyűjtő életbiztosításoknál jellemzően jelen lévő hűségbónusz-rendszerre is hatással vannak. Egy folyamatos díjas megtakarításos életbiztosítás esetében ugyanis sokkal nagyobb a kezdeti költségelvonás, amit ugyan nem vonnak el véglegesen, de rendszerint a 10. év körül (vagy csak az után) kezdenek folyamatosan visszajuttatni, és jóváírni hűségbónuszként.

Ezzel szemben az egyösszegű biztosítások esetében eleve nagyságrendekkel kisebb az ilyen jellegű kezdeti elvonás, és az esetleges költségvisszatérítést (hűségbónuszt) már jellemzően a 3-5. évben meg is kapjuk.

Ráadásul a szerződés idő előtti felbontásának (visszavásárlás) 1-3 év eltelte után általában semmilyen költsége sincs, de még ezt megelőzően is csak elhanyagolható mértékű büntetéssel kell számolnunk. Sőt, sok olyan szerződés is létezik, amelyeknél bármikor, akár még a tartam legelején is büntetlenül kivehetjük megtakarításunkat.

Ez tehát azt is eredményezi, hogy az egyösszegű biztosítói befektetések esetében akkor sem kell többletkiadással vagy jelentősebb plusz költségekkel számolnunk, ha rövid távon – például 2-3 év múlva – szükségünk lenne a pénzre.

Ebben az esetben ugyanis gyakorlatilag mindössze a minden más rövidtávú befektetésnél is fennálló kamatadó az, amit az 5. év végéig történő bontáskor meg kell fizetni. Azonban érdemes tudni, hogy a futamidő indulásától számított 3 év eltelte után már a maximális (15%) adóteher felét, vagyis 7,5%-ot kell csak kifizetni, az 5. év eltelte után pedig teljesen kamatadómentessé válik.

Az egyszeri díjas megtakarítással kombinált életbiztosítás hozamai

Hasonlóan a rendszeres díjas befektetéssel kombinált életbiztosításokhoz, akár 10-20 féle befektetési alap között is feloszthatjuk a pénzünket, amelyeken keresztül állampapírokba, kötvényekbe vagy részvényekbe, illetve ezek tetszőleges kombinációjába is elhelyezhetjük a pénzünket a nekünk tetsző arányban.

Ahogy tehát már részleteztük, mi döntjük el, hogy mekkora kockázatot vagyunk hajlandóak vállalni. Ez viszont alapvetően meghatározza, hogy adott időtávon mekkora hozamokat realizálhatunk befektetéseinkkel.

Ha merészebbek vagyunk, akkor a magasabb – akár éves 10-12%-os – hozamok reményében kialakíthatunk egy lendületes befektetési portfóliót is. Ha viszont nehezebben viseljük a kockázatot, akkor konzervatív, alacsonyabb – 3-5%-os – hozamokat nyújtó, de biztonságosabb eszközalapok közül is választhatunk.

Ha pedig valahol a kettő közötti hozam, illetve kockázati szintet érezzük reálisnak, akkor azt is megtehetjük, hogy egy közepes, 6-8%-os hozamokkal kecsegtető portfóliót állítunk össze.

Ahogy pedig azt már korábban, a biztosítói befektetések biztonságáról szóló fejezetben is írtuk, ezeket a portfóliókat – ezáltal pedig a kockázati szintet – rugalmasan többször is megváltoztathatjuk a futamidő alatt. Ezzel befolyásolva a befektetésünk várható hozamainak, ezáltal pedig a pénzünk gyarapodásának és az esetleges kilengések mértékét.

Láthatjuk tehát, hogy a kellő szakértelemmel összeállított befektetési portfólióval már 3-5 éves időtávon is lényegesen magasabb hozamokat érhetünk el, mint például egy bankbetéttel vagy egy konvencionális hazai állampapír-befektetéssel.

A hozamok, valamint a megfelelő kockázati szint meghatározása, illetve a portfólió megfelelő összeállítása ugyanakkor laikusként időigényes, és akár rizikós is lehet. Érdemes tehát már az indulás előtt felmérni a lehetőségeinket, és ha szükséges, profi és független szakemberek segítségét kérni.

Az egyszeri díjas befektetéses életbiztosítás hozzáférhetősége

Az egyösszegű biztosítói befektetések esetében – biztosítótól függően –, akár már a szerződést követő 2. hónapban is lehetőségünk nyílik arra, hogy bizonyos feltételek mellett visszavásároljuk befektetéseinket, ha erre valamilyen váratlan helyzet miatt szükségünk lenne. Ez azonban meglehetősen ritka.

Ami viszont jellemző, hogy a legtöbb módozat esetén akár már 2-3 év után teljesen rugalmasan, büntető költségek nélkül juthatunk a befektetésünkhöz. Sőt sok esetben még a tartam elején sincs visszavásárlása vonatkozó külön díjtétel.

Ugyanakkor a már sokat emlegetett kamatadóról nem szabad megfeledkezni, ez ugyanis az első 5 évben különböző mértékben ugyan, de csökkenti a befektetésünk ténylegesen kivehető hozamát. Bár kamatadó természetesen szinte minden rövid távú befektetést érint – és így nem is jelent valós többletköltséget -, ha tehetjük, érdemes legalább 3-5 évre tervezni. Az egyösszegű biztosítói befektetések ugyanis azon kevés befektetések egyike, ahol az adóteher 3 év után csökkenthető, 5 év után pedig teljes kamatadó-mentességet élvez.

Ezek után, hogy ilyen sokszor előkerült a kamatadó fizetési kötelezettség, jogosan merülhet fel Önben a kérdés, hogy ezt mi után kell megfizetni és egyáltalán milyen adó ez.

A kamatadó tulajdonképpen a hozamokkal szerzett vagyon növekedés miatt kirótt adó, amit SZJA-ként vonnak le. Fontos tudni ezzel kapcsolatban, hogy a levonást csak akkor intézi a pénzintézet, ha az kifizetőnek minősül. Ha viszont egy szolgáltató nem rendelkezik ezzel a minősítéssel, akkor az adóbevallás során nekünk kell külön bevallani és befizetni a kamatadót.

Mivel azonban a biztosítók ilyen szempontból kifizetőnek számítanak, ezért a kamatadót a kifizetés időpontjában levonják, és befizetik azt az adóhatóságnak. Vagyis nekünk ezzel nem kell külön foglalkozni és ténylegesen azt az összeget kaphatjuk kézhez, amiből már minden adóterhet levontak. (Ellentétben a TBSZ számlákkal, ahol nekünk kell intézni az esetleges kamatadó befizetést).

Összességében tehát elmondható, hogy az egyösszegű biztosítói befektetésben elhelyezett pénzünkhöz szinte bármikor rugalmasan hozzáférhetünk, de hosszú távban gondolkodva kamatadó-mentességet is élvezhetünk.

Bár a folyamatos díjas befektetésekkel szemben, ennél a konstrukciónál a hozzáférhetőség szempontjából valamivel kisebb jelentősége van, de érdemes tudni, hogy szinte minden megtakarítással egybekötött biztosítói számla mellé jár egy úgynevezett eseti alszámla.

Azonban mégis fontos szót ejteni erről, hiszen számos előnyt jelenthet nekünk a befektetések során.

Eseti számla

Az eseti számla tehát egy alszámla, amit az alap befektetésünktől elkülönítve kezel a biztosítónk. Ez pedig több dolog miatt is fontos:

1. A számlanyitáskor elhelyezett egyszeri nagyobb összeg befektetésén túl már csak erre az alszámlára tehetünk plusz pénzt, amit be szeretnénk fektetni. Ilyen lehet például a minden évben megkapott munkahelyi bónusz összege.
2. Az ide befizetett pénzt a főszámlától eltérő politikájú eszközalapokba is befektethetjük. Vagyis ezzel tovább diverzifikálhatjuk a befektetésünket növelve ezzel pénzünk biztonságát. Megtehetjük ugyanis, hogy a fő számlán lévő pénzünket tartósan közepes kockázatú portfólióban tartjuk, az eseti számlán lévő összeget pedig magas kockázatú portfólióba fektetjük.
3. Természetesen az eseti számlán lévő pénz után is kell kamatadót fizetni, ha öt éven belül vesszük ki a pénzünket. Azonban, ha volt eseti befizetésünk, és abból történő pénzkivonással bontjuk meg a befektetésünket, akkor a főszámlán gyűlő összegrész – mivel az nem került idő előtt hozzáférésre – a későbbiekben még kamatadó-mentességet élvezhet.

Azért, hogy még jobban megvilágítsuk az eseti számla jelentőségét nézzünk meg egy példát ezzel kapcsolatban.

Tegyük fel, hogy 10 millió forintot szeretnénk egyszeri díjas életbiztosításunkon keresztül befektetni. Mivel már most tudjuk, hogy pénzünk egy részére 3 év múlva szükségünk lesz – mivel akkora tervezzük egy új autó megvásárlását -, ezért megosztjuk a pénzünket. Vagyis 7 milliót teszünk a főszámlára, a maradék 3 millió forintot pedig az eseti számlánkon fektetjük be.

Így három év után, amikor elérkezettnek látjuk az autóvásárlást, az eseti számláról ki tudjuk venni a 3 millió forintot hozamokkal növelten, a 7,5%-os kamatadó megfizetése mellett.  A főszámlán elhelyezett 7 millió forint pedig érintetlenül gyarapodhat tovább.

Az első 5 évben tehát azt mondhatjuk, hogy érdemesebb kihasználni az eseti számlát és, ha sürgősen pénzre lenne szükségünk, akkor inkább az itt gyarapodó pénzt megbontani a főszámla helyett.

Ahogy pedig azt már korábban is írtuk az egyösszegű biztosítói befektetések az adómentességet minden esetben a befizetéstől számított öt év után érik el, aminek a főszámlán kevesebb jelentősége van, az eseti számlánál ugyanakkor már fontos szerepe van.

A különböző években befizetett összegek ugyanis eltérő időben érik el az adómentességet, így a kivenni kívánt pénz mennyiségének a függvénye, hogy terheli-e kamatadó és ha igen, akkor mekkora mértékű.

Erre tehát érdemes odafigyelni akkor, amikor a befektetett pénzünkhöz 5 éven belül szeretnénk hozzájutni.

Biztosított halála utáni kifizetés

A hozzáférhetőség szempontjából mindenképpen meg kell említenünk, hogy mi történik a befektetett pénzünkkel, ha a futamidő alatt például egy balesetben váratlanul meghalnánk.

Mivel a befektetés alapja életbiztosítás, ezért a hozamokkal növelt befektetésen felül sokszor egy minimális biztosítási összeget is kap az általunk előre meghatározott kedvezményezett. (Amennyiben kiegészítő védelmet is választottunk, akkor természetesen nagyobb is lehet a térítés mértéke.)

Amennyiben név szerint meg vannak jelölve a kedvezményezettek, akkor a korábban ismertetett jogszabályi előírások értelmében a hagyatéki eljáráson kívül, néhány hét alatt illetékmentesen juthatnak hozzá a teljes összeghez, ami jelentős anyagi segítség lehet az itt maradt családtagok számára.

Ha tehát lehetőségeink engedik, érdemes lehet a befektetésen túl magasabb kockázati elemekkel is biztosítani szeretteink anyagi jövőjét, hogy ha velünk valami történne, akkor is biztonságban tudhassuk például gyermekeink felnevelését.

Kinek éri meg egyösszegű biztosítói befektetést kötni?

Láthattuk tehát, hogy az egyösszegű biztosítói befektetésnek számos előnye van más befektetésekhez képest, hiszen magasabb hozamokat realizálhatunk, mint például egy banki lekötés vagy egy állampapír-befektetés során.

Ráadásul nem nekünk kell kezelni a pénzünket és meghozni a befektetési döntéseket, mint a TBSZ esetében, valamint a hozam adózása is kedvezőbb, mint a tartós befektetési számlánál.

Azonban nem csak a piacon elérhető más befektetésekkel szemben vannak előnyei ennek a formának, de jellegéből fakadóan a biztosítói megtakarítás másik típusával, a folyamatos díjas konstrukcióval szemben is. Hiszen már rövid távon is hozzáférhetünk rugalmasan a pénzünkhöz és az egyösszegű befizetés miatt költségszerkezete is jelentősen kedvezőbb.

Ugyanakkor ez a befektetési típus csak azoknak lehet kedvező, akik rendelkeznek egy nagyobb összeggel – jellemzően legalább 2-3 millió forinttal, amit minimum 2-3 évig, de inkább 5 évig nélkülözni tudnak.

Nem győzzük ugyanis eleget hangsúlyozni, hogy ez nem egy rendszeres megtakarításra alkalmas befektetési forma. Aki tehát ilyen számlát szeretne nyitni, annak rendelkeznie kell egy komolyabb alaptőkével.

A számunkra ideális egyszeri díjas életbiztosítás kiválasztása és a megfelelő befektetési alapok összeválogatása azonban alapos pénzpiaci ismeretek nélkül – még az itt összefoglalt információk birtokában is – rendkívül bonyolult feladat.