Az arany története már a kezdetektől elválaszthatatlanul összefonódott az ember életével és már évezredek óta a gazdagság szimbólumaként ismert ez a csillogó, sárga nemesfém.
Ezt már gyermekkorában megtanulja a legtöbb ember, mivel az arany a mesék világában is gyakran megjelenik. Hiszen a népmesék jószívű szegény legénye, aki hősies küzdelemben legyőzi a hétfejű sárkányt, nem csak a szíve választottját, de a méltó jutalmát is elnyeri, amit a legtöbb ilyen történetben egy arannyal teli ládával ábrázolnak.
Említhetjük azonban az arab mesevilágból – Az ezeregyéjszaka meséiből – ismert hőst, Ali babát is, aki a negyven rabló elvarázsolt barlangjában leli meg a temérdek mennyiségű aranyat, ezüstöt és drágakövet.
Vagy éppen eszünkbe juthat Petőfi Sándor János vitéze is, aki Tündérországban járva látja, hogy
“Szőke tündérlyányok sárga hajaikat
Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;
E szálakból válik az aranynak érce,
Kincsleső emberek nem kis örömére.”
Az arany mint kincs a Bibliában is felbukkan. Talán legtöbbünk számára ismerős a napkeleti bölcsek története, akik a betlehemi csillagot követve eljutnak ahhoz a jászolhoz, ahol az újszülött Jézus találják, hogy átadják neki ajándékaikat, a Krisztus királyságát jelképező aranyat, valamint a tömjént és a mirhát.
Még a Kárpát-medencéből, Bodrogkeresztúr térségéből is kerültek elő olyan, több ezer éves régészeti leletek, amelyek ékes bizonyítékul szolgálnak arra, hogy már a hazánk területén élő ókori emberek is ékszerként, vagyis státuszszimbólumként használták az aranyat, amely akkor is ritkaságnak számított. (Forrás)
Ebből a pár példából is láthatjuk, hogy mennyi érdekesség köthető ehhez a fémhez, és még több, amit az ember esetleg nem is gondolna. Ebben a cikkben megismerhetjük röviden az arany történetét és számos izgalmas kérdésre is választ kaphatunk.
Hogyan kapcsolódott az arany a korai emberek mindennapjaihoz? Mit kell tudnunk az aranyról mint fizetőeszközről? Kik voltak az alkimisták? Mi az aranystandard? Milyen pénzhelyesítő megoldások alakultak ki a nemesfémpénzek helyett? Mire használják napjainkban az aranyat?
Mielőtt azonban megválaszolnánk ezeket a kérdéseket tegyünk pár fényévnyi kitérőt és ismerjük meg a dolgok alfáját. Nézzük meg, honnan származik az arany, és mit kell tudnunk a keletkezéséről.
Arany a világűrből
Mivel az aranyat kétféleképpen termelhetjük ki, bányászattal vagy például a folyók vizéből mosás útján – ezt nevezzük mosott aranynak is -, ezért joggal gondolhatja azt a legtöbb ember, hogy az arany valamilyen geológiai folyamatok következményeként keletkezik bolygónk gyomrában, amit akár a folyók hordalékként is szállíthatnak.
A tudomány jelenlegi ismeretei szerint azonban az arany egy sokkal izgalmasabb folyamat végterméke. A keletkezésének helye pedig nem más, mint a világűr. Tulajdonképpen, költői túlzással azt is mondhatjuk, hogy az arany, eső formájában hull a Földre. De hogyan is történik mindez?
A folyamat kulcsát a szupernovákban kell keresnünk, amely nem más, mint egy életútja végén járó, kihúnyó csillag óriási erejű robbanása, amely során nagyon magas hőmérsékleten lejátszódó kémiai folyamatok eredményeként nehezebb elemek, többek között arany is keletkezik. Az így létrejött fémeket pedig a robbanás szétrepíti a galaxisban.
Ezt követően a fémek egy felhőbe rendeződve repülnek tovább, egészen addig a pillanatig, amíg egy keletkező bolygót megközelítenek. Itt ugyanis a bolygó gravitációs mezője csapdába ejti a fémek alkotta felhőt, és a felszínre húzza azt, tartalmuk pedig az évezredek, évmilliók folyamán – a legtöbb helyen – végül a föld alá kerül.
A kék bolygónk esetében azonban nem csak a Föld mélyén, de a felszínén is számottevő aranyat találtak. Az elterjedt magyarázat szerint az arany meteoritok formájában a felszínbe csapódva is érkezhettek, sőt akár a mai napig is érkezhetnek.
Az arany és a korai emberek
Most, hogy már ismerjük az arany keletkezésének és a Földre érkezésének történetet, tekerjük egy kicsit előre az idő kerekét, és nézzük meg, hogy mikor és milyen céllal kezdte el használni az ember ezt a nemesfémet.
Az emberiség története során több egymástól élesen el nem határolható kort különböztethetünk meg, amelyeket jellemzően az eszközeik alapjául szolgáló kő-, réz-, bronz-, és vaskorszakra különíthetünk el.
Az arany mint alapanyag használata már viszonylag korán, a rézkorszakban (Kr. e. 4500-3000) megkezdődött, köszönhetően annak tulajdonságának, hogy a természetben – bányászat nélkül is – fellelhető, és könnyen megmunkálható. Így a rézkor embere felhasználhatta presztízsértékű tárgyak és ékszerek készítésére.
Az ember leleményességének köszönhetően képes volt arra, hogy az állatok vonóerejét kihasználva egy hatékonyabb gazdálkodással biztosabb megélhetést teremtsen magának. Az így megtermelt javak magasabb életszínvonalat eredményeztek, ami szépen lassan a társadalmi különbségek megjelenéséhez vezetett. Visszatekintve ennek legnyilvánvalóbb példáját a temetkezési szokásokban, illetve az elhunyt mellé temetett tárgyak kapcsán láthatjuk.
A rézkorban az előkelő társadalmi státuszt kifejező eszközök, tárgyak alapanyaga a réz és az arany lett. Egyébként az arany, mint ékszer felhasználása a mai napig jellemző maradt az emberekre.
Az arany mint pénz megjelenése
Miután emberiség történetében megkezdődött a kereskedelem kibontakozása, elkerülhetetlen módon megjelent a pénz is. Kezdetben a cserekereskedelem volt jellemző, a korai emberek egyszerűen csak árukat cseréltek egymás között. Ezzel több gond is adódhatott. Például ha a cserélendő áruk értéke között nagy volt a különbség, vagy egész egyszerűen más termékekre volt szükségük. Vagyis a cserekereskedelem útján az emberek nem, vagy csak nehézkesen tudták kielégíteni összes szükségletüket.
Vegyük egy ősünket, aki profi módon tudott vadászfegyvereket (pl. dárda, lándzsa) készíteni, amit szeretett volna élelmiszerre, például gyümölcsökre cserélni. A fegyverért cserébe viszont olyan sok gyümölcs járt, amelyre nem volt szüksége. Esetleg nem talált olyat, akinek vadászfegyverre lett volna szüksége, és lett volna felesleges gyümölcse cserébe. Vagyis gyakran előfordult, hogy a kereslet és a kínálat nem találkozott egymással, tehát a csere nem tudott megvalósulni.
Az ilyen kihívások elkerülése érdekében szükség volt egy cserealapként megjelenő eszközre, amit valamilyen – a többség által elfogadott – értékes, de apró “címletű” áru biztosított. Ez volt kezdetben az árupénz (pl. só, kagyló, rizs) korszaka.
Valamikor időszámításunk előtt, a harmadik évezredben azonban az árupénzek helyét kezdték felváltani a nemesfémekből készült fizetőeszközök, az arany és az ezüst. Ugyanis felismerve az arany kedvező fizikai és kémiai tulajdonságait, rájöttek, hogy kiválóan alkalmas fizetőeszköznek, mert nem korrodálódik, nem mérgező, nem lép reakcióba más fémekkel és elemekkel, jól megmunkálható és gyakorlatilag – a királyvíz kivételével – oldhatatlan. Ráadásul kellően ritka ahhoz, hogy pénzként funkcionáljon.
Ezért képes arra, hogy megtestesítse a pénzzel szemben elvárt valamennyi funkciót, melyek a következők:
- Értékmérő, vagyis a termékek árai e pénzben kerülnek kifejezésre. Azaz a pénzzel képesek vagyunk beárazni a különböző termékeket és szolgáltatásokat, meghatározni azok értékét és így végső soron össze is tudjuk hasonlítani azokat.
- Forgalmi eszköz, mert az áruk kereskedelme során az ügyletek a pénz részvételével mennek végbe. Az áru és a pénz mozgása ellentétes irányba, de ugyanakkor történik.
- Fizetési eszköz. E pénzfunkció arra utal, hogy nem szükséges az áru és a pénz mozgásának egyszerre megtörténni. Tipikus példa erre, amikor egy adott terméket nem egy összegben, hanem részletekben fizetünk ki.
- Felhalmozási eszköz, mert a legtöbb ember pénzben méri a vagyonát. A pénz – jelen esetben az arany – alkalmas a kincsképzésre azáltal, hogy állandó rá az igény és értéke nem csökken folyamatosan.
- Világpénznek (nemzetközi pénz) is alkalmas, mert a nemzetközi forgalomban is képes betölteni a fenti funkciókat.
Mivel a kémiai tulajdonságaiból adódóan nem egy reakcióképes nemesfém, ezért az idők folyamán kibányászott valamennyi arany a mai napig is használatban lehet.
Arany és alkímia
Amióta ember él Földön azóta a vágy is vele együtt él a gazdagság iránt. Voltak idők, amikor az arany iránti rajongás olyan méreteket öltött, hogy még az adott kor tudósai is azon munkálkodtak, hogyan megfejtsék, miként lennének képesek a sárga nemesfémet előállítani.
Egyes uralkodók gyorsan felismerték a tudósok munkájában rejlő esetleges sikerek lehetőségét. Más uralkodók pedig annak a veszélyét ismerték fel, hogy mi következne akkor, ha a szomszédos birodalom urának próbálkozásai sikerrel járnak, és képessé válik tudósai segítségével rengeteg aranyat (és ezen keresztül erős hadsereget) előállítani.
Ezért a 15-18. század közötti időszakban egy igazi királynak legalább egy, de akár több alkimistát is célszerű volt alkalmazni udvarában, hogy az arany előállításért folytatott kutatásokban le ne maradjon, mert annak következményei végzetesek lehettek volna.
Na, de kik is voltak az alkimisták, és mit sikerült elérniük?
Az alkimistákat a mindennapokban három fő cél motiválta a kutatásra:
- az arany előállítása nem nemesfémekből, a “bölcsek köve” segítségével;
- az örök ifjúság elixírjének felfedezése;
- az élet megteremtése laboratóriumi körülmények között.
Az alkimisták úgy gondolták, hogy a kémiai kísérletek végtermékével, a bölcsek kövével bármit képesek lettek volna arannyá változtatni.
Habár, végül nem sikerült nekik aranyat előállítani (és sem az örök élethez, sem az élet mesterséges létrehozásához sem jutottak közelebb), mégis rengeteg véletlen, ámde igencsak hasznos felfedezést köszönhetünk munkájuknak, mint például a foszfor, a kénsav, a salétromsav vagy a lombik felfedezését. A kémiai folyamatok közül pedig a desztillálás és a kristályosítás eljárásának kidolgozását.
Tulajdonképpen, az alkimisták azzal a mérhetetlen mennyiségű kísérleti munkával, amit az arany előállításába fektettek, akarva-akaratlanul is megalapozták a később önálló tudománnyá fejlődő kémiát, de még az orvostudomány továbbfejlődése számára is komoly táptalajt biztosított az általuk felhalmozott tudás.
Aranystandard
Az arany nem csak mint fizetőeszköz vagy presztízstárgy töltött be funkciókat az idők folyamán. A világgazdasági folyamatokban sok fontos szerep is hárult rá.
Ezek egyike volt az aranystandard rendszer, amiben a nemzetek valutáinak az árfolyamát az aranyhoz kötötték. Mégpedig úgy, hogy e rendszerben részt vevő országok meghatározták, hogy mennyi a valutájuk vásárlóereje. A valuta mögött lévő fedezetet az arany jelentette. Ezek a normák pedig lehetővé tették a valuták egyszerű átválthatóságát.
A rendszer alapja egészen 17. század végig nyúlik vissza, amikor a Bank of England megkezdte a gépesített pénzverést. Ezekben az időkben azonban még nem beszélhetünk a klasszikus aranystandard rendszerről. Az csak az 1800-as évek végétől alakult ki, és változó formában ugyan, de a II. világháború végéig fennmaradt. Majd 1946-tól a Bretton Woodsi aranydeviza rendszer váltotta, egészen 1971-ig, míg Nixon elnök regnálásának ideje alatt az amerikai kormány – a fejlett országok közül az utolsók egyikeként – teljesen fel nem függesztette azt. Ez volt az a pont, amikor már a dollár mögött sem az arany biztosította a fedezetet.
Mint minden rendszernek, ennek is megvoltak a maga előnyei és hátrányai.
Az aranystandard javára írható, hogy:
- hosszabb távon képes volt biztosítani az árstabilitást;
- a kormányok közötti kommunikáció révén előmozdította a nemzetközi kapcsolatok fejlődését;
- biztosította a valuták átválthatóságát.
Ugyanakkor hátrányos volt, mert:
- szűkítette a nemzetek mozgásterét monetáris politikájukban, ezzel növelve sebezhetőségüket egy esetleges recesszió idején (pl. 1929-1933-as gazdasági válság);
- a tagállamok vagyona az rendelkezésre álló aranytartalékoktól függött;
- az időközben felfedezett aranylelőhelyek gyakran elbizonytalanították a tagállamokat, akik sokszor nem tartották be standard kapcsán vállalt megállapodásokat;
- valójában azoknak az országoknak volt legelőnyösebb, akik jelentős lelőhelyekkel rendelkeztek;
- az aranytartalékok megőrzésére tett kormányzati intézkedések gyakran a gazdasági teljesítmények hullámzását eredményezték.
Pénzhelyettesítők
A technológia fejlődésének köszönhetően a 18-19. századra – az ipari forradalom idejére – a termelés olyan méreteket öltött, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló nemesfémek (arany és ezüst) mennyisége már nem tudta biztosítani a szükséges pénzmennyiséget. Ezt a problémát a kor emberei a váltók alkalmazásával igyekeztek orvosolni.
Tulajdonképpen a váltó olyan követelést megtestesítő értékpapír, amellyel az egyik fél (vevő) elismeri a tartozását a másik félnek (eladó). A tartozást egy előre meghatározott módon és időben fogja kifizetni.
Tehát egy olyan fizetési ígérvény, ami helyettesíti az arany használatát. A fizetési kötelezettség kiegyenlítését követően pedig érvényét veszti. A váltó különlegessége volt, hogy ha elfogadtuk fizettségként, akkor eldönthettük, hogy szintén fizetünk vele, vagy felvesszük a benne foglalt összeget a lejáratkor.
A váltók használata el is terjedt valamennyire, de jelentős problémaforrás volt, hogy nem volt egyszerű ellenőrizni, valóban fizetőképes-e a váltó kibocsátója.
Ezt a problémát oldották meg a bankok által kibocsátott váltók (bankjegyek), amelyek mögött a fedezetet a bankok biztosították, így ezek használata jóval biztonságosabb volt. Az egyszerűbb felhasználhatóság érdekében pedig többféle, de fix címlettel bocsátották ki.
Végső soron tehát ezeket a bankjegyeket pénzként is jóval könnyebb volt használni, mert nem volt kétséges, hogy valóban értéket képviselnek, nem volt lejárati idejük, illetve kisebb és nagyobb címletekben is rendelkezésre álltak.
Az arany napjainkban
Miután áttekintettük az arany történetét, nézzük meg, hogy mi a helyzet manapság ezzel a szépséges, sárga nemesfémmel. Milyen funkciókat tölt be a gazdaságban, és a tudomány fejlődésének köszönhetően milyen más felhasználási területeken találkozhatunk vele.
Ipari felhasználás
Az arany kedvező fizikai és kémiai tulajdonságait felismerve, a technológia fejlődésének köszönhetően, az emberek egyre szélesebb körben kezdték felhasználni ezt a fémet.
A világ éves aranytermelésének körülbelül 10%-át az ipar különböző területein használják fel.
Köszönhetően annak, hogy nem korrodálódik és jó vezető, ezért az elektronikai iparban jelentős mennyiséget használnak fel az aranyból, leginkább a félvezetők és mikrochipek gyártása során. Éppen ezért nem is gondolnánk, de a legtöbb 21. századi ember zsebében lapul egy kis arany. Igaz, többnyire csak az okostelefonunk burkolata alatt.
Az arany jó megmunkálhatóságának és nyújthatóságának köszönhetően különböző építészeti műremekek díszítésére is felhasználják. Ennek egyik ékes példája a Steindl Imre által tervezett Országház, amelynek építése során mintegy 40 kg aranyat használtak fel a díszítésre.
Az egészségügyben is rendszeresen alkalmazzák, mert nem okoz allergiát. Fogászati kezelések alapanyagként például már régóta alkalmazzák.
Ugyanakkor előszeretettel alkalmazza a kozmetikai ipar is, mivel az arany számos pozitív hatást fejt ki az emberi bőrre, például fokozza kollagéntermelést, ezáltal feszesebbé teszi a bőrt, és csökkenti ráncok megjelenését, valamint elősegíti a bőrsejtek megújulását is.
Mivel semmilyen toxikus hatást nem fejt ki az élő szervezetre, ezért manapság megjelent az élelmiszeripari felhasználása is. Így például exkluzív éttermekben találkozhatunk arannyal bevont ételekkel, de akár minden gyermek kedvencét, palacsintát is rendelhetünk aranyozott kivitelben. A sors fintora azonban, hogy az aranyat az emberi szervezet nem tudja emészteni, tehát semmi nem hasznosul belőle. Mivel kalóriája sincs, ezért egy igen drága diétának is része lehet.
Ékszergyártás
Az éves aranyfelhasználás másik jelentős részét (kb. 45%) az ékszergyártás teszi ki. Nem is csoda, hiszen már az ókori ember is ékszereket készített belőle, amelyekkel a társadalmi státuszát, gazdagságát igyekezett kifejezni. Az aranynak ez a fajta felhasználása pedig a mai napig fennmaradt.
Tisztaságát karátban mérik, így a legtisztább arany 24 karátos, ami nagyon puha. Így önmagában nem igazán alkalmas ékszergyártásra, mert képes megkopni és sérülni. Ezért ékszernek jellemzően 14 karátos aranyat használnak, amit úgy tudnak előállítani, hogy más fémeket (ezüst, réz, palládium, platina) használnak fel ötvözőként, ezzel növelve kopásállóságát, és színeiben is változatossá téve az ékszerkínálatot.
A sokak által kedvelt fehéraranyat egy időben az arany és a nikkel ötvözésével állították elő, de nikkel allergizáló hatása miatt áttértek a palládium és a platina ötvözők alkalmazására.
Befektetés
Az arany felhasználás harmadik nagy szegmensét a befektetési célra vásárolt arany képezi (45%).
Az aranybefektetés lehetősége ma már nem csak a nemzetek számára elérhető kiváltság. A magánbefektetők vagyoni helyzetüktől és céljaiktól – rövid vagy hosszú távú befektetés – függően több lehetőség közül is választhatnak, ha szeretnék megtakarításaik egy részét aranyban elhelyezni.
A legismertebb befektetési megoldásnak még a mai napig is a fizikai arany vásárlása számít. Ilyenkor azonban az arany biztonságos szállítását, tárolását és őrzését is meg kell oldanunk, ami további költséget jelenthet. Ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor a fizikai aranyat értékpapírként is megvásárolhatjuk, de a aranyat tartalmazó befektetési alapokat is választhatunk. Esetleg ETF-ekkel, vagy arany iparági értékpapírokkal is kereskedhetünk.
Az arany iránti kereslet élénkülését a pénzpiacon leginkább az inflációs várakozások szokták meghatározni. Vagyis jellemzően olyankor nő a kereslet a nemesfém iránt, amikor a központi bankok nagyobb mennyiségű pénzt nyomtatnak, amelyet követően – várhatóan – növekedni fog infláció, és így arany iránti kereslet is. Éppen egy ilyen folyamatnak lehettünk szemtanúi a koronavírus pandemia hatásainak ellensúlyozására létrehozott gazdasági mentőcsomagok esetében. Valamint hasonló tendenciát figyelhetünk meg az arany árfolyamában a 2008-as gazdasági válság ideje alatt is.
Befejezés
Láthatjuk, hogy az arany és az emberiség története milyen szorosan összekapcsolódik egészen az őskortól kezdve.
A mesék fantáziavilágán keresztül már gyerekként megtanultuk, hogy az arany a gazdagságot jelenti. Az ókorból származó leletek alapján pedig tudjuk, hogy a magas társadalmi státusz kifejezését is szolgálta.
A nemesfém iránti érdeklődés egészen addig fejlődött, hogy a középkor tudósai – az alkimisták – azon kezdtek el munkálkodni, hogyan készíthetnének aranyat más fémek transzmutációjával. Noha munkájuk nem járt sikerrel, mégis rengeteg felfedezést köszönhetünk törekvéseiknek, amelyek az arany iránti vágyban gyökereztek.
Ma már tudjuk, hogy az aranyat ilyenformán nem tudjuk előállítani, de a meglévő készletekben rejlő lehetőségeket kiaknázva, kihasználhatjuk értékmegőrző tulajdonságát, amelyből időről-időre nagyszerű befektetési lehetőségek bontakozhatnak ki.
Amennyiben érdeklődik az arany, mint befektetési lehetőség iránt, és szeretne többet megtudni a nemesfém kereskedelemről, esetleg megismerni azokat az eszközöket, amelyekből felépítheti arany portfólióját, akkor olvassa el Arany Befektetési Útmutató című cikkünket.